Célia

Rakovszky ​Zsuzsa új műve különleges családregény, a családok hiányairól. Hiányzó láncszemekről, negatív töltésekről. Vonzásokról és taszításokról. Az egymás mellett élő emberek boldogságkereséséről és társas magányáról. Arról, hogy mi adható tovább, és mi az, ami sorsszerűen megszakad. A nagyszerű költő, író korábbi regényeihez képest a Célia napjainkban játszódik és elbeszélője férfi. Míg korábbi nagyepikai munkáiban régebbi korok mélyére pillantott a szerző, addig ez a regény a közelmúlt és a ma Magyarországán és Budapestjén játszódik, még hozzá hatványozottan: agresszív reklámokkal és ostoba szolgáltatásokkal kidekorált, kommercializálódott hétköznapjaink díszletei között. E tárgyi világot olyan erősen rajzolja meg Rakovszky, hogy hirtelen saját életidőnk történeti mivoltára döbbenünk rá. A Célia másik újdonsága, hogy az elbeszélői hang egy férfihoz tartozik – és ő meséli el a történetet, amelyben a legfontosabb szereplő két nő. Hősünk évekkel később tudja meg, hogy véletlenül apa lett: ekképpen kerül életébe a lánya, a huszon-egynéhány éves Célia. Egy gyakorlatilag ismeretlen embernek kellene segítenie – közben pedig saját élete idegenségére is rápillant. A Célia lendületes, érzékeny próza, színes humorral, jól felépített fordulatokkal és Rakovszky Zsuzsára jellemző lírai karakterű nagyításokkal, lelki röntgenfelvételekkel.